Blog



    Együtt könnyebb!

Hála az Önök segítségének már 2017 november 10-én múlt 1 éve, hogy nem dohányzom, és nem is hiányzik.
Sokszor azon csodálkozom, hogy hogy bírtam ilyen sokáig a büdös cigi szagot, és a vele járó örökös piszkálódást, az állandó stresszt, hogy mikor gyújthatok rá ismét.
Most sokkal könnyebb, szebb és tisztább lett az életem. Nem győzők eléggé hálás lenni az odaadó segítségükért.

Csak remélni tudom, hogy azóta is egyre többen jelentkeznek Önöknél, hogy leszokjanak. Ha tudnák, hogy menyire jó "mentes" lenni minden bizonnyal rohannának, hogy ők is leszokjanak.
Maximálisan megérte az a pár havi kemény munka, hogy független szabad ember legyek.

Részemről csak hálát érzek mindenki iránt, szeretettel gondolok csoporttársaimra, mert ők is a segítségemre voltak a nehéz időszak alatt.

Remélem Önök is jól vannak, és nagyon sok embernek segítenek az általam oly nagyra értékelt módszerükkel a leszokásban.
M. Erzsi (2018. 02.)

 




     Leszokásom története

Iskolásként kezdtem el dohányozni és több mint 40 évig szívtam nagy élvezettel. Ezalatt meg sem fordult a fejemben, hogy abbahagyjam. Viszont, amikor eljutottam odáig, hogy jó lenne nem rágyújtani többé, rádöbbentem, hogy nem tudom hogyan szabaduljak meg ettől a szenvedélytől. Ezért fordultam a Leszokást segítő Ambulancia szakembereihez. Ma már egyértelmű számomra hogy e nélkül a segítség nélkül nem ment volna a szakítás a cigarettával. Három nagyon fontos dologban segített az Ambulancia által kínált csoportos leszokási program.

Az első egyszerűen csak az volt, hogy jó néhány dolgot nem tudtam. Nem tudtam, hogy szembe kell néznem azzal, hogy mindvégig fog hiányozni a dohányzás, leszokni róla nem lehet, csak abbahagyni úgy, hogy újra és újra NEM gyújtok rá. Nem tudtam, hogy a gyógyszeres leszokás segítés – melyben a csoportos program jóvoltából nekem is részem volt – nem válthatja ki a szándékot, nem tud abban segíteni, hogy ne vágyjak rágyújtani, legfeljebb csak enyhíti a hiány érzetét. De a döntést újra és újra nekem kell meghozni. Egy szóval nagyon sokat segített, hogy a csoportot vezető szakemberek erre a két dologra és sok minden másra is előre felkészítettek és így nem estem abba csapdába, hogy újra megpróbáljam a cigarettát.

A második nagy segítség, a csoportos foglalkozások tartalma volt, ahol együtt felfedeztük és feldolgoztuk azokat a nehézségeket, amelyek utunkba álltak a leszokás során. Ez azt hozta magával, hogy mindenki elmondta, hogy ő hogyan éli meg a saját kihívásait és mit csinál annak érdekében, hogy ne gyújtson rá ezek ellenére. Ez számtalan hasznos tippet adott ahhoz, hogy én is megtaláljam a magam megoldásait.

A harmadik – és talán legfontosabb – segítség pedig az az érzelmi támogatás volt, amelyet abból nyertünk, hogy láttuk a többieket ugyanazért küzdeni, ugyanolyan nehézségeken úrrá lenni, mint amilyenekkel saját magunk is birkóztunk.

Ma lassan fél éve annak hogy utoljára rágyújtottam. Ez boldoggá tesz, személyes sikeremként élem meg. Ebben a sikeremben nagyon komoly szerepe van egyrészt a programot vezető szakemberek elképesztő empátiájának és hozzáértésének ÉS annak a fantasztikus csoportnak, amelybe magam is beletartoztam. Olyan emberek között lehettem, akik személyes példájukkal engem is bátorítottak arra, hogy eredményesen nézzek szembe a cigaretta hiányával és akiknek volt kedve, türelme és a odaforduló személyisége beszélni arról hogy ők hogyan élik mindezt át és meghallgatni a másik történeteit.
S.
Tamás (2017.10.)




     Üdvözlök Mindenkit! Leszokottat és Leszokót!


Én már több mint egy éve nem gyújtottam rá, és nagyon büszke vagyok erre. Sokat gondolok hálával a programra, nagyon sok mindenre megtanított engem, sok mindent megértettem magamból. Nagyon örülök, hogy nem dohányzó vagyok.
Nagyon jó érzés, és nagyon büdösnek tartom most már ezt a szokást.
Van, hogy bevillan , na most rágyújtok, de következő villanás: de jó! nem dohányzom. Egyre ritkább és egyre halványabb ez a gondolat, és egyre könnyebb elhessegetni.

Kitartás Mindenkinek! Ez a munka biztos meghozza a gyümölcsét!
B. Ildikó (2017.10.)





      Egy hosszú út kezdete...

50 évvel ezelőtt kezdtem dohányozni, s 49 éve próbálok leszokni. Soha nem szívtam napi egy doboznál többet, de erőset, s azt nagy örömmel. Egyszerűen szükségem volt rá, ha bánatom, problémám, vagy csak örömöm volt. Ennek ellenére volt néhány sikertelen kísérletem, s nagyokat csodálkoztam, hogy nem tudok leszokni. S aztán az évek során egyre jobban tudatosult bennem, hogy ez egy egyoldalú szerelem, a cigaretta nem szeret engem. Köhögtem tőle, már fulladtam is egy kicsit, s gyakran fájt a torkom is. Tudtam, hogy eljött az az idő, amikor abba kell hagynom, s ezt segítség nélkül nem tudom. II. kerületi lakosként simán elhajtottak az illetékes tüdőgondozóból, s még a Tüdő Szanatóriumban sem foglalkoztak velem.

A világhálón találtam meg a Doktornő nevét, s kértem időpontot, s rögtön kaptam is. Boldogan mentem a rendelésre, s már azt számoltam, hogy ha ma este beveszem az első gyógyszert, akkor melyik nap fogom abbahagyni a dohányzást. Villámcsapásként ért, hogy először vizsgálat, majd jelentkezési lap kitöltése a Leszokás Ambulanciára, majd kb. egy hónap múlva értesítés, hogy mikor kezdődik a 9 alkalmas foglalkozás, s valamikor a 3. foglalkozás után kapom meg a receptet. Ez teljesen letaglózott, s gondoltam, majd én megmutatom, egyedül is le tudok szokni. Ez így ment minden nap sikertelenül, míg meg nem érkezett a levél, hogy a program március 23-án indul.

Elmentem. Szégyelltem, hogy nekem ilyen csoportban kell ülnöm, s meg sem néztem a résztvevőket, mert előre utáltam őket. Aztán elkezdett a Doktornő beszélni, s szinte sajnáltam, hogy 18h-kor vége lett a foglalkozásnak. Elkezdtem megvilágosodni, s már majdnem rájöttem, miért is kell ez a foglalkozás, s hogy fogunk eljutni mentálisan már felkészülten, a gyógyszerig. De még mindig nem örültem a csoportfoglalkozásnak, habár most már körbenéztem, s megállapítottam, nem is rossz a felhozatal. Ugyanolyan emberek, mint én, s ugyanazt szeretnék, mint én. A harmadik alkalommal már beszélgettem is foglalkozás előtt a csoporttársakkal, s fejben lassan elérkeztem oda, hogy ez most sikerülni fog, most készen állok arra, hogy az egészséget tartsam a jövőben szem előtt.

A gyógyszer szedése nem okozott problémát, mert betartottam, amire felhívták előtte a figyelmemet, s a tízedik napon elhagyott cigaretta nem keserítette meg az életemet. Sokat tanultam a foglalkozásokon a többiek tapasztalataiból, s örültem, hogy nem kínlódok mellékhatással, nem eszem többet, de több folyadékot fogyasztok, s nem hagyok ki egyetlen fitness termi edzést sem.

A foglalkozásokon megtanultam, hogy ha mentálisan nem készülök fel, akkor, csak a gyógyszer szedése nem lesz elegendő a végleges leszokáshoz. Megtanultam, hogyan kezeljem a cigaretta hiányát, hogyan örüljek a sikernek, de tudtam, hogy még hosszú út áll előttem. Megtanultam, hogy többet egyetlen szállal sem kísérthetem a sorsot, ha tényleg egészségesen akarok még egy kicsit élni. Ma már nem köhögök.
S ezért nagy-nagy hála a Doktornőnek, Katinak és Marikának, akik mindent megtettek azért, hogy ez így legyen.

B. Ágnes (2017.08.)





       Köszönöm!                 

Mély hálával, nagy örömmel és sok szeretettel írom ezt a pár sort, melyben szeretném Önöknek megköszönni, amit értem tettek.

20 év dohányzás és több sikertelen leszokási kísérlet után, egy többszörösen terhelt élethelyzetben döntöttem el, hogy leteszem a cigit. Azt gondoltam akarat kérdése az egész, minden fejben dől el, de azt Önök tanították meg, hogy hatalmas szív… gondos szakértő kezek… iránymutatás… társak kellenek hozzá az úton – és ezeket mind Önöktől kaptam!

Nekem csak ki kellett tartani.

A csoportra sokszor gondolok a mai napig, meghatározó élmény számomra, és bátran mondhatom, hogy mélyről indultunk. Talán nem vagyok túl kritikus magunkkal, de a 0. alkalommal förtelmes „büdik” voltunkJ. Mi, vérbagósok is érzékeltünk ugyan valami enyhe kis koncentrációt összezsúfolva abban a pici szobában, és nem is értem így utólag, már működő orral, hogy nem kapkodtak Önök levegő után. Hétről-hétre változtunk, mert az a munka, amit kértek tőlünk érthető, belátható, szívünknek kedves volt. Lehetőségem volt kérdezni, őszinte és hiteles válaszokat kapni, egymást támogatni és másoktól tanulni. Az egyik legnagyobb csoportbeli motivációm a Család volt (Apuka, Anyuka, Lányuk és a Vejük, akik együtt jöttek leszokni), de mondhatnám a 40 éve dohányzó Portás Urat. Új élmény volt számomra, hogy a különböző emberek (kétkezi munkástól az értelmiségiig) mennyire őszintén, hittel és akarattal egymást segítve dolgoznak a közös célért. Még a nehéz témák sem maradtak tabuk, és én nem éreztem kínosnak. Mi dönthettünk és Önök a háttérből finoman terelgettek bennünket. Sírtunk és nevettünk is. Akkor úgy éreztem nagyon dolgozom, mindig szörnyen elfáradtam a csoport végére, de most már tudom, hogy Önök végezték a háttérből a munka zömét, hogy egyben és fókuszban tartsanak bennünket.  Az átlagéletkorunk, ha jól emlékszem 50 év felett volt és leszoktunk. 

A foglalkozások alkalmával más élethelyzeteimre is rálátást, megoldást kaphattam. Nemcsak a testem gyógyult, a lelkem is. Talán nagy szavaknak vélik majd, de azt érzem és gondolom: egy új életet kaptam. Azt a lehetőséget, hogy már ezzel a bölcsességgel, gazdagodott lélekkel és a gyógyult testemmel folytathatom tovább a legjobb tudásom szerint.

Nem tudom, hogyan képesek erre, de ez a küzdés, amit másokért most is rendíthetetlenül tesznek, értem tettek, szavakkal nehezen leírható, nekem ez ma, ebben a kis világunkban „A Csoda”, és Önök lehetővé tették, hogy a mi életünk csodája legyen.

 

Hálával és szeretettel: F. Zsuzsa (2017.06.)


 

     Kedves Nemdohányzó csapat, és Segítőink!

 
Nagyon hiányoznak a foglalkozások és a kis csoportunk. Csodálatos volt számomra az a pár hónap, amit közösen harcoltunk végig, küzködve, nevetve, és kínokkal tele, de határozottan, célratörően. Növelte a kitartásomat az a sok vélemény, megállapítás, és a többiek mindennapos harca, mert igazolta, hogy nem vagyok egyedül, azonosak a gondjaink problémáink. Az én harcomnak ez volt az egyik lényeges támogatója az erős elhatározásomon kívül.
Nagy hatással voltak rám a feltett egyszerűnek tűnő, de mégis kőkemény kérdések, mert igencsak nehéz volt a megfelelő választ megadni. Sokszor derült ki, hogy mennyire árnyaltak lehetnek a megadott válaszok.
Ott és akkor, de még ma is egyformák voltunk és vagyunk, azonos céllal, erős akarattal és ez jó érzéssel töltött el. 
Nekem sikerült megszabadulnom a dohányzás terhétől. Büszkén mondhatom el, hogy már 5 hónapja "NEM DOHÁNYZOM"! Ja és a családom is büszke rám.
Hiszem, hogy ebből a küzdelemből mindannyian győztesen kerültünk ki, amire nagyon büszkék lehetünk.
És hogy 5 kilót felszedtem, hát, mindennek van mellékhatása, még a leszokásnak is, de a plussz kilókat is le lehet csökkenteni.
 
Ezúton kívánok mindenkinek jó egészséget, további kitartást, és szükség esetén fogyókúrát.
 
Szeretettel üdvözlök mindenkit: H. Erzsi (2017.04.)